Ez a kérdés idestova száz éve foglalkoztatja a mi kis ideszakadt magyarságunkat. Ha tökéletesen megtanulunk, az gyorsítja az asszimilációt, ha gyengén beszeljük a szlovák nyelvet, az hátrányos a munkaerőpiacon és így felgyorsítja a Magyarországra (külföldre) vándorlást. Akkor, mi a jó megoldás? Erről cseréltünk eszmét a minap itt az intri.sk-n. A továbbgondolás lehetőségét felkínálva, most közzéteszem a legnépszerűbb véleményeket:

– Ha őszintén belegondolok, a gyerekeinket 60-70 %-osan kéne megtanítani szlovákul. Olyan, erős haladó szinten. Aki gyengébben beszéli a szlovákot az sok mindenből kizárja magát, aki jobban, az könnyen elveszíti az identitását.

– Szlovákul nem kell megtanulni, mert annak a vége előbb utóbb asszimiláció.

– Szlovákul tudni kell, de nem kell tökéletesen megtanulni. Nekünk ez a második nyelvünk. Ezt kéne megérteniük a szlovákoknak. Nem szégyen, ha akcentusunk van, nem szégyen, ha rosszul ragozunk, nem államellenes bűncselekmény, ha nagyanyám nem tudja magát kifejezni.Ha, nem nevetnének ki minket, hanem próbálnának segíteni, sokkal hamarabb és jobban beszélnénk szlovákul. Nem tudatosítják, ha kinevetnek valakit az olyan sebeket okozhat, hogy pont emiatt nem tanul meg az illető szlovákul. Példát lehet venni az angoloktól, akik sokkal rendesebbek az angolt rosszul beszélőkkel.

– Bűn nem kihasználni, hogy megtanulhatunk egy szláv nyelvet. Bűn nem kihasználni, hogy közvetítő szerepbe kerüljünk. Minden közvetítőnép megerősödik gazdaságilag, mi miért nem? Nem kell finnyáskodni, a szlávok áruját közvetíteni kéne Magyarország felé és viszont. De csak úgy tudunk tartósan közvetítőszerepben maradni, ha mindkét kultúrában otthon vagyunk, tehát bűn elfelejteni magyarul. Szlovákul éppen annyira kell megtanulni, hogy az ne menjen a magyar nyelv rovására.

Ha ön is szeretné megosztani véleményét, csatlakozzon a fórumhoz.